Home Hírek Kopogtatás
Kopogtatás PDF Nyomtatás E-mail
2012. november 14. szerda, 11:42

 

Az időjárás ne legyen akadály

 

A parlamenti választás napján sem ült tétlenül Szabó Ödön parlamenti képviselőjelölt. Mielőtt sorra látogatta volna a települések szavazókörzeteit, a székelyhídi római katolikus templomban vett részt a vasárnapi misén. Duma Ferenc esperes-plébános Böcskei László megyéspüspökkel egyetértésben a választásokon való részvételre buzdította a híveket. „Nem lehetünk közömbösek, az egyház sem lehet közömbös az eljövendőt illetően. Nem mindegy kik ülnek majd a parlamentben, olyanokra adjuk a voksunkat, akik egyházunkért, családainkért fáradoznak. Ne riasszon el a rossz időjárás, vegyük a fáradságot, és ne engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk” – sorolta a plébános.

A misét követően Szabó a kisvárosban járult az urnához, kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a folytonosságra adta a voksát. Ugyanakkor nyomatékosan kéri az embereket, menjenek el választani, hisz nagy a tét, az időjárás ne riasszon senkit sem vissza. A hirtelen jött tél nemcsak a Partiumban, az Érmelléken, de egész Erdélyben is folytonos havazást teremtett. Ezért nagyon kevesen mentek el eddig szavazni. Az ország többi területén szelídebb az időjárás, Konstancán plusz tizenegy fokot mértek. A magyarok lakta területeken emeljük fel a fejünket, és ne hagyjuk, hogy a rossz idő négy évre megpecsételje sorsunkat. Inkább pecsételjünk mi bölcsességgel.

D. M. E.

 

 

 

Iskolai névadóünnepség és disznótoros vacsora Biharfélegyházán

 

Ez év szeptemberétől a biharfélegyházi általános iskola felvette Jakó Zsigmond nevét. Kedden került sor az új iskolatábla leleplezésére. A napsütéses idő ellenére a hirtelen jött hideg kipírosította a gyermeki arcokat. Elsőként Kelemen Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket, a gyermekeket, szülőket, pedagógusokat, a református egyház lelkipásztorát és nem utolsó sorban Szabó Ödön megyei tanácsost.

Elsőként Szabó Ella tanítónő szólt Jakó Zsigmond életútjáról, aki Biharfélegyháza szülötteként 1916 szeptember 2-án látta meg a napvilágot, és hosszú élete során a huszadik századi romániai magyar történésztársadalom kiválóságává nőtte ki magát. A 2008 október 26-án Kolozsváron elhunyt Jakó munkásságát többek között Széchényi-díjjal ismerték el, emellett a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli-, illetve a Román Társadalomtudományi Akadémia rendes tagjává választották.

Szabó Ödön elsősorban a fiatalokhoz szólt, példaként állította eléjük a történészt, aki szorgalmával, kitartásával a falusi létből ki tudott emelkedni. A politikus, aki maga is történész végzettségű, elmondta, hogy személyesen is ismerte Jakót, aki a szentélynek számító magánkönyvtárába is beengedte.

 

 

Szabó Zsolt helyi református lelkipásztor igei áldást mondott az intézményre, majd felajánlotta, hogy a templom falán lévő Jakó Zsigmondra emlékeztető márványtáblát az iskolának ajándékozzák. Az iskolatáblát Szabó Ödön és az intézmény igazgatója, Cristian Petruş leplezte le. A kisiskolás gyermekek, majd pedig a felső tagozatosak ünnepi műsorral tették hangulatosabbá az iskola előtti téren zajlott eseményt. A meglepetés sem maradt el, Szabó Ödön és Kerecsenyi Imre alpolgármester kisbusznyi Mikulás- csomagot osztott szét a gyermekek között.

Délután tovább gyűrűztek a biharfélegyházi események. A kultúrház körül nagy volt a sürgés-forgás, disznótoros vacsorára várták a környék magyar polgármestereit. Ennek az eseménynek már hagyománya van a településen, nyolc évvel ezelőtt kezdeményezték, hogy év végi találkozóra invitálják az előljárókat, ily módon köszönve meg egész éves munkájukat, odaadásukat a magyar közösségekért. Akkoriban a Vidifisz vállalta fel a szervezést, a kezdeményezők között jelen volt a község jelenlegi polgármestere, Kelemen Zoltán is, a megyei egyeztető tanács alelnökeként.

A kultúrház udvarán kukoricakóróval hevített kemencében asszonyságok sütötték a tejfölös lángost, amit népviseletbe öltözött lányok kínálgattak a vacsorára érkezőknek. Étvágygerjesztőként kisüsti dukált.

Amint szürkülni kezdett, az udvarban Szabó Ödön, mint böllér, fitogtatta tudományát, a mázsásnál nagyobb szőkeség egy-kettőre perzselő tűz alá került.

Közben a teremben Lőrinc Ottó prímás bandája kíséretében ríkatta a hegedűt, asztalok körül nótázgattak a jóhangúak. A színpadról Kelemen köszöntötte a vendégeket, majd Kiss Sándor Elek a Vidifisz leköszönő elnökeként, jelképesen átadta a stafétát Bántó Norbertnek, aki tovább viszi a vidéki fiatalok vezetését. A színpadra kerültek Cseke Attila és Szabó Ödön képviselőjelöltek is, akik a jelenlévők kampányban véghezvitt állhatatos és odaadó munkáját köszönték még. A még hátra lévő néhány nap kampányhajrájában való kitartásra buzdítottak, a passzívak, elkedvetlenedettek megszólítására ösztönözve. Hisz szükségünk van mindenkire, magyar közösségeink szétszaggatásának nem lehetünk tétlen szemlélői.

A néhány komoly pillanat feloldásaként újra faggatóra fogták a húrokat, asztalokon kolbász-hurka-fősajt akadt bőségesen, majd pedig toroskáposzta fokozta a kulináris élvezeteket. Miközben a zenekar falatozott a székelyhídi Control Dance tánccsoport mutatta be produkcióját, majd pedig kabarészámokkal keltették a derűt.

Kint hideg szél csapkodta az arcokat, gallérhajtogatóra váltott az éjszaka, kakasok csalogatták a reggelt. Lassan a vendégek is hazafelé igyekeztek, amihez faluszéli kutyák adták a szerenádot.

 

D. Mészáros Elek

 

 

Maratonnap szívvel-lélekkel

 

Maraton nappal, illetve héttel spékelték meg választási kampányukat a Bihar megyei RMDSZ parlamenti képviselő- és szenátorjelöltjei. A minimum huszonnégy órás „állandó ügyelet” után egymásnak adták át a stafétát a jelöltek. Mi Szabó Ödön szenátorjelölthöz, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökéhez és kampánystábjához csapódva követtük nyomon a maratoni start történéseit. Szabó Cseke Attila képviselőjelöltet, volt egészségügyi minisztert váltotta, akitől egy munkakesztyűt kapott útravalóul, Szabó pedig egy vödör savanyúsággal, úgymond természetes C- vitaminnal lepte meg csapattársát, annak apropóján, hogy egy előzetes választás idején Cseke C-vitaminnal kampányolt, „karbantartva” a magyar szavazókat.

 

 

 Délelőtt tíz órakor, a közös sajtótájékoztatót követően a székelyhídi piacon portékamustrára került sor, no meg a termelőkkel, vásárlókkal folytatott beszélgetésre. Az emberek örömmel paroláztak a jelölttel, szinte mindenki egyből felismerte Szabót, „tudjuk ki maga” indították a szófonatot, majd a beszélgetések zöme „ott leszünk a szavazásnál, önt támogatjuk” szófordulattal zárult. A helyi kereskedelmi egységekbe való bekopogtatás során is pozitív visszajelzéseket zsebelhetett be az RMDSZ jelöltje. A több órás, házról-házra való járás, bekopogás után a csapat Bihardiószeg felé vette az irányt.

Már estébe fordult az idő mire Érköbölkútra, e dimbes-dombos, a drótos tót eltévedésének falujába értünk. A kultúrotthon zsúfolásig megtelt, csapkodták a csizmaszárakat, szoknyákat pörgetett a Nagyvárad Táncegyüttes. Szabó Ödönt hosszan tapsolták az ottani emberek, jól emlékeztek még, hogy a faluból kivezető út rendbetételében, a vízhálózat kiépítésében neki is benne volt a keze.

A településen hatezer „asszonyság” sűrű „köszöntgetéssel” fogadta a jelöltet, Kaszonyi Elek vállalkozó-gazda tojótyúkjai még ébren voltak. A darált keverék elkészítése után, etetésben jeleskedett a Szabó, majd a tojások begyűjtését, osztályozását is bevállalta. Kaszonyi néhány éve még tizenkétezer tojót tartott, de a szabályok szigorodásával felhagyott a ketreces tartással, jelenleg a nagyobb helyigényű, úgynevezett „stresszmentes” módszert alkalmazza. Az ilyen körülmények között termelt tojás nyugaton értékesebbnek számít, nálunk viszont ez még nem érvényesül. A gazda a tyúktartáson kivül gabonatermesztéssel is foglalkozik, ehhez modern géppark társul, emellett élelmiszer boltjuk, kocsmájuk is van. A legbiztosabb gazdasági módszer a több lábon való állás, véli Kaszonyi, de kotkodáékhoz különösképpen ragaszkodik, hisz ők naponta tojják az „aranyat”.

 

 

Paripalátogatóba is elmentünk. Bár késő volt már, de a kiadós csutakolást, némi istállótakarítást láthatóan jól fogadtak a pacik. Könnyen ment ez Szabónak, aki gyerekként már nagyapja körül sertepertélve mindig lóközelben volt. Így mikor a szenjobbi huszárcsapathoz  bevették kürtösnek, nem okozott neki gondot a nyeregbepattanás.

 

 

 

Balta villant, szilánk pattant, tompán puffantak a fahasábok. Két napra elegendő tűzifának örülhettek a háziak – Szabón ez sem fogott ki, jól kamatoztatta a falusi gyermekkor adta előnyöket.

 

 

A kisbuszban már kókadtak a fejek, mélyültek a lélegzetek, miközben a mezőn éjszakai szél cirógatta a szántást. A traktor falta a barázdákat, a képviselőjelölt látható élvezettel uralta a monstrumot. „Érzitek, érzitek a frissen szántott föld illatát, ez a gyermekkoromat hozza vissza” – lelkesedett.

 

 

 

 

 

 

 

Már a 12-es számba kapaszkodott a kis és a nagymutató, éjfélre járt. Két-három kliens, unott kiszolgáló a pult mögött. Frissülésként egy székelyhídi vendéglőben egy biliárdpartit lenyomott a képviselőjelölt, majd a kiskereki pékségben sütöttük az élet ígéretét. Frissen sült, fokhagymás-zsíros lángossal kínált Kovács István pékségtulajdonos, aki mint mondta autodidakta módon tanulta meg a cipósütést. Egy alkalommal a pékje felöntött a garatra, nem volt mit tennie, feleségével nekiláttak a kenyérsütésnek. Először nem a legjobban sikerült, de ma már közel kéttucatnyi helyen forgalmazza a kenyeret.

 

A helyi rendőrőrsön Capota Giani őrsparancsnok fogad. Az anyanyelvi szinten beszélő rendőr bemutatta munkahelye technikai felszereltségét, statisztikai adatokkal is szolgált. Miután körzetesítették őket, és csak járőrszolgálat biztosította a törvényt, a bűnesetek száma megduplázódott. Ezek többnyire apróbb lopásokat jelentenek, gyakran megélhetési bűnözésről van szó. Mostanság ismét működik az őrs, a gond viszont az, hogy a körzetesítéskor a „közösbe” bevitt szolgálati gépkocsit nem kapták vissza. Kerekiben és a hozzá tartozó további két településen egy biztonsági cég járőrkocsival cirkál éjszakánként. Szabó is beült a fiúkkal egy körre, közintézményeket ellenőriztek, hogy minden rendben van-e. Egy magyarországi vállalkozó szikvízüzemében a jelölt maga gyártotta szódavízzel kínálta a stábot, a bennünket elkísérő polgármestert és helyettesét, az ott lévő tanácsosokat. A vállalkozótól azt is megtudtuk, hogy a vízminőség vonzotta a faluba.

Szentjobb híres település, Mercurius apát itt rejtegette a Szent Jobbot, majd az ott élő szerzetesek a szőlőtermesztést és a borkészítést honosították meg a vidéken. Mielőtt a polgármester pincéjébe betértünk volna egy kis borkóstolóra, némi nótázással egybekötött falatozásra, a pálinkafőzdében ízlelgettük a kisüstit. A környező falvakból is ide hozzák a pálinkának valót a termelők. Minden liter pálinka után hat lejt kell fizetnie a gazdának, valamint a szükséges tüzelőt biztosítania. Háromszázhetven literes a nagyüst, a tisztáláshoz pedig száznegyven litereset használnak. Egy üstnyi szilvacefre 30-35 liter, ötvenkét fokos pálinkát ereszt.

 

Bihar községben a helyi orvosi ügyeletre köszöntünk be. Hozzánk szegődött Nagy Gizella polgármester asszony is. A szolgálattevő orvostól, Mihaela Negruţitólaz egészségügyben dolgozók gondjai felől érdeklődött Szabó, a leggyakoribb betegségek okára is rákérdezett. Egy gyors egészségügyi vizsgálatra is sor került, a képviselőjelölt vérnyomását asztronauták irigyelhetnék. Még futotta az időből egy helyi pékség megtekintésére is. Frissen sütött kakaós kiflivel kedveskedtek a stábnak, majd erőgyűjtésként kávét hörpintettünk egy közeli bárban.

Mire Paptamásiba értünk, már hajnalt kukorékoltak a kakasok, kutyacsaholás űzte a sötétséget. Bár még alig pitymallott, de Szolga Árpád és háza népe már talpon volt, ahogyan Matyi Mihály polgármester és helyettese is. Az állattartás pontos munkát, folyamatosságot igényel. Ahogy szaporodott az állomány az újak egyre nehezebben engedelmeskedtek a fejésnél. Jelenleg háromtucatnyinál  több a szarvasmarhák száma, a fejést már géppel végzik. Sokszor hiába a szorgalom, a tejár nagyon alacsony, télen egy lejt, nyáron nyolcvan banit kapnak literjéért. A képviselőjelölt lába közzé kapta a rocskát, és úgy hagyományosan kézzel fejte meg a Riskát. Szoros volt a tempó, feszített programhoz igazodva jártuk a helyszíneket. A határ menti borson már nyüzsgött a reggel, munkások, iskolások indultak Nagyváradra. Az autóbuszra várakozók cseverésztek a képviselőjelölttel, majd pedig az újságkihordó mellé szegődött „tanoncnak” Szabó.

 

 

 

Huszonnégy óra eltelt, percre pontosan kezdődött a sajtótájékoztató. Kivetítőn nézzük a maratoni kampánynap során készült felvételeket. Biró Rozália veszi át a stafétát. A stáb elnyűve, fáradtan, de a jól végzett munka békességével köszön el egymástól. Szabó Ödön még mindig talpon, még mindig frissen. Számára még nem jött el a pihenés ideje. Egy óra múlva egyetemisták faggatják, este pedig politikai ellenfeleivel szemben televíziós vitában kell csatát nyernie. Eközben pedig zajlanak a hétköznapok eseményei, szerződéseket kell kötni, embereket meghallgatni, tanácsülésen képviselni a magyar érdekeket. Lépésről-lépésre, következetesen.

 

D. Mészáros Elek

 

 

Kampányolás huszármódra

Tovább folytatja a kopogtatást Szabó Ödön és kampánystábja. Az emberek nagy érdeklődéssel fogadják a parlamenti képviselőjelöltet, megtiszteltetésnek veszik, hogy ajtót nyitott rájuk, ügyes-bajos dolgaik felől érdeklődik.

Paptamásiban ott jártunkkor épp tanügyi kádereknek tartottak szakmai napot, a több mint száz pedagógus ismerősként köszöntötte Szabót, hisz nincs a megyében olyan tanintézet, ahol nem járt volna az évek során, iskolát építettek, tornatermet emeltek, vagy éppenséggel kézilabdapályát aszfaltoztak közreműködésével.

Egy családi pékségbe is bekopogtunk, a tulajdonos „lekenyerezte” a stábot. Még másnap reggel is frissen sült kenyér illata lengett a kampánybuszban. Szabó megkülönböztetett figyelmet szentel a szórványban élőknek, szó szerint a minden magyar számít elv mentén halad. Így nem maradhatott ki a meglátogatottak sorából Köröskisjenő, Palota és Pusztaújlak sem.
 

A kampány során jól jött az otthonról hozott „tarisznya”, benne a lovaglótudomány és a hangszerismeret. Szombaton lódobogás, dobpergés és kürtszó verte fel Hegyköztóttelek, Síter, Csatár és Bihar falusi csendjét. Szabó Ödön a szenjobbi huszárokkal együtt nyeregbe szállva szavazásra toborozta az embereket. Ő maga is huszár lévén cicomás gúnyát öltött magára, és mint a csapat kürtöse, messze röppentette a hírt. A falusi emberek integettek a menet felé, akadt, aki pohár borral való koccintásra meg is állította a csapatot. Szülőfalujából, Kárásztelekről vidékünkre települt falusfeleivel parolázott Szabó, majd egy édesapa gyermekeit fotóztatta a huszárok gyűrűjében. A bátrabbjai, ha a lóra felülni nem is mertek, a képviselőjelölt kürtjéből megpróbáltak hangot előcsalogatni.

 

 


 

Már rég beesteledett mire Székelyhídra érkezett a „különítmény”. A lakodalmas házban „nagy volt a zsivaj, lárma”, nyolc jó hangú kórus vívta a hangok párbaját. Épp az érkeserűi asszonyságok teremtették a színpadon a jókedvet, amire csak rásegített az asztalok körüli poharazgatás. Szentjobbon is nagy ünnepet ültek, negyvenöt év után a falu visszanyerte elorzott községközponti státuszát. Az együttörülés élményét a helyiek Szabón kívül Biró Rozália szenátorjelölttel és Cseke Attila képviselőjelölttel is megosztották.

 

         

 

 

D. Mészáros Elek


Turul madár őrködik Mezőtelegd felett

 


Visszaszállt a Turul madár a telegdi református templomkertbe, óvó szárnyait bontva az országúton haladók felé. Amit az emberi gonoszság lerombolt, messze űzve fészkéről a remény madarát, a hit visszahozta azt. Az egyűvé tartozás mementójaként vasárnap óta ismét emlékeztet a hősökre, az ősökre.

Az I. és II. világháborúban elesettekre mutató emlékhely leleplezési ünnepsége a református templomban istentisztelettel kezdődött, ahol Szoboszlai Gáspár helyi lelkipásztor Lukács evangéliumából vett igerész üzentét vetítette nemzeti sorsunkra, múltunk láttatása mellett a jövőteremtők hitével szólt. „Elsiratni kell és lehet hőseinket, de siránkoznunk, másokat okolni mindenről lemondva nem szabad. Mert siránkozni könnyű, sírni nehezebb. Mivé lett a kései nemzedék, hová lett belőlük a szent tűz, amire évszázadok hamuja hullt? Fújjuk le a hamut, hátha még van eleven parázs, és adjuk tovább fiainknak, hogy nem volt hiábavaló, hogy élni akar e fogyó közösség” – hangzott a lelkipásztori szó.


Az igehirdetést követően Szoboszlai köszöntötte a gyülekezetet, Magyarországról és a közelebbi régióból érkezetteket. Külön üdvözölte az eseményen jelen lévő Szabó Ödön megyei tanácsost, aki elmondása szerint az egyházközség és a telegdi közösség önzetlen támogatójának bizonyult az évek során. „Soha nem fordult elő, hogy lehetőségeihez mérten ne segített volna, amikor szükségben voltunk. Neki köszönhető a templomkertben álló szobor, ahogyan a mostani emlékhely létrejöttében is jeleskedett” – fogalmazott a tiszteletes.


Szabó Ödön megyei tanácsos példázatokkal tűzdelt beszédében az összefogásról, az egymás iránti felelősségvállalás szólt. „Békákat versenyeztettek, fel kellett mászniuk egy toronyba. Gúnyolták őket, hogy milyen esetlenek, kövérek. Szórták rájuk a negatívumokat. Sorra lemaradoztak, lépcsőfokonként egyre kevesebb kapaszkodott tovább. Egy békának végül sikerült célba érnie. Kiderült róla, hogy süket. Nem hallotta a bíráló, csúfolódó megjegyzéseket, csak ment fölfelé. Ilyen „süketeknek” kell lennünk, amikor kritizálnak bennünket, legyintenek ránk, hogy úgy sincs már jövőnk. De ehhez a helyes utat kell választanunk. Annak ellenére, hogy a magyar közéletben vannak, akik a rövidebb utat ajánlják, nem biztos, hogy az a célravezetőbb. Lehet, az tengelytörő kátyúkkal teli, könnyen felborulhat a szekerünk. Nekünk a hamarabbit kell választanunk, mert gyakran a hosszabb út akadálymentesebb, így előbb célba juttat. Okuljunk a bibliai tíz bélpoklos történetéből, akiket miután meggyógyított Jézus, csak egy tért vissza köszönetet mondani. Mi tudjunk köszönetet mondani Istennek mindenért, és azoknak az egyházi és világi vezetőknek is, akiken keresztül a Mindenható cselekszik. Mindig akkor, és mindig ott, ahol a szükség megkívánja” – mondta Szabó.
A templomi együttlét folytatásaként Hunyadi Károly helytörténész a város történetéből szemezgetett, a Nőszövetség és a fiatalok ünnepi műsorát megelőzően ifj. Csalók Sándor szólót énekelt.


Tavaszt idéző napsütésben szellő libbentette lepel alatt Turul madár szárnyát próbálgatta. Az emlékmű leleplezésére Szabó Ödön megyei tanácsost, valamint Erdei Zsolt Telegd körzeti RMDSZ elnökét kérték fel.
Közben a szentjobbi huszárok álltak díszőrséget, vigyázva vitéz Somogyvári Gyula márványba vésett gondolatait:
„Aludjatok, hát Isten katonái,
 Aludjatok Ti boldog pihenők!
 Ringasson szelíden, mint az álom,
 Idegen földek, távoli temetők!”

 

 

D. Mészáros Elek


 

 

Múltból merített jövőígéret Biharon

 

Bádogtetőn viháncoltak a késő őszi napsugarak, toronymagasban elcsatangolt szellőcskék pörögtek bimbamokra, miközben társaik kertek mélyén futkorásztak rozsdamarta falevelek után. Lent ebből semmit sem láttak a zsebkendőt zsoltárral kezükben tartó, keszkenős nénikék, ők már lelküket hangolták az alkalomra. Jó volt látni, hogy nem a feladás falujában járunk, fiatalok akárcsak méltóságot mutató középkorúak is szép számban igyekeztek a templomi miliőbe. Az emlékezés istentiszteletének, a kegyeletnek, a múltból Isten igéje által erőt merítő találkozásnak volt a helye vasárnap délelőtt a bihari református templom. Ezúttal emlékeztek a templom közelében 17o4 januárjában elesett Jármy Ferenc kuruc kapitányra és hőssé nemesedett társaira. 194o októberében a magyar hadvezetés emléktáblát helyezett el emlékeztetőül az esemény színhelyén.

Csernák Béla helyi lelkipásztor köszöntötte a Magyarországról érkezett vendégeket, valamint Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, Nagy Gizella polgármestert és a népes gyülekezetet. Ezúttal Jákob János tábori püspök-dandártábornok, hintette az isteni szót a Máté evangéliumából és a Zsoltárok könyvéből vett igerészek alapján. A felolvasott bibliai történeteket több aspektusból értelmezte a katonapap, a megfogalmazott üzenetek többrétegűvé nyíltak. Többek között így szólt a püspök: „Nem tenni azt, amire kér az Isten, épp olyan bűn, mint azt cselekedni, amit megtilt. Nagyok vagyunk mi magyarok a nagy szavakban, a virtuskodásban, a tettek mezején viszont gyakorta elvérzünk”. Borsószemekként csapódott az ódon falakon a tiszta üzenet, a megfontolásra szánt szavak hallatán baltasúllyal dobbantak a szívverések.

Csernyák Béla egy 1943-ban íródott, Oroszországból hírt hozó képeslapot ajándékozott az anyaországi vendégnek. Az ajándék értékét növeli, hogy levélpapír nem lévén, nyírfakéregből hasított, kézi festéssel díszített.

A tábori lelkészi szolgálat 1994-ben alakult újjá Magyarországon. A püspök-dandártábornok a Biblia segítségével igyekezett eloszlatni azt a sokak által megfogalmazott kételyt, hogy hogyan lehet a papi hivatást a katonasággal összeegyeztetni, amely emberi életek kioltására berendezkedett. Elmondása szerint nagyon fontos és a katonák által igényelt az a lelki gondozói feladat, amit a missziós övezetekben ellátnak. A katonák lelki élete különböző fordulópontokon, válságokon megy át, a családtól, szeretteiktől való távollét, egy-egy bajtárs tragikus halálla próbára teszi teherbírásukat.

A templomi együttlét végeztével a jelenlévők a Jármy Ferencre és elesett társaira emlékeztető emléktáblához vonultak, ahol elsőként Oláh Emil esperes-alezredes mondott beszédet. Az elesettek kivételes jellemét, helytállásukat az egri várat védőkéhez hasonlította, akik esélytelenekként sem adták fel a harcot, helytálltak és győztek.

Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a pillanat adta lehetőséget megragadva így fogalmazott: „Így van az életben is, ahogyan most itt önök állnak, egyesek a napos oldalon, míg mások a hűvösebb helyre szorultak. Délelőtt egyik helyre, délután máshelyre hullnak a napsugarak. Az ezen a helyen elesettekhez hasonlóan tudunk-e mi is elég erősek lenni ahhoz, hogy akár az életünk árnyas oldalán állva is ki tudjunk tartani a helyes értékrend mellett? Mert a jó és a rossz embert, a hiteles és hiteltelen közszereplőt is az különbözteti meg, hogy tud-e minden körülmények között tisztességben, méltóságban megmaradni? Korunk mindennapjaiban erre kell törekednünk, akár a napos oldalon állva jól megy a sorsunk, vagy épp gondjainkkal küszködünk. Azon orcánkat mutassuk mindig a másik ember felé, amely a szeretetet mutatja, és soha ne engedjük megosztani közösségünket”.

A hős elődökre való emlékezés a szentjobbi huszárok díszőrségének közreműködése mellett koszorúzással zárult.

A csend hordozta zugból kiérve a káprázatot a valóság hamar felülírta. A lélek mélyén csörtető csatakiáltást, a prüszkölő lovak patadobogását, a győzelmi kürtszót benzingőz, utcazaj űzte, nemzedékek kanyonjain át benső tisztások felé.

D. Mészáros Elek

Módosítás dátuma: 2012. december 10. hétfő, 13:30